Amint elmarad a főút, a bőrömhöz ér Már az esőcseppsuttogás mást mesél Léptem hangtalanul tűri a felsebzett kő S mint egy hideg árnyék, egyre nő A máshol élők városa Itt a hangszer nem is kell, az árát elsiratták Ő volt már utcazenész s igaz barát Kezében megremeg a múlt, a néma húr A pénz, mint emlék csillan, s elgurul Ez a máshol élők városa De te csak hidd, ha neked úgy jó Hogy ez a vétkeseknek jár Milyen bíró dönti el Hogy ki a bűnös, s kinek fáj Ha el is fordulsz néha, mert látni is félsz S hiszed, ilyen mélyre úgysem, te úgysem érsz Vigyázz, el ne tévedj, ahogy egyszer ő Lehet, meg sem érzed, s hozzád nő A máshol élők városa