Furcsák a felhők, tompa a fény, Rég megunt körtáncokat járunk. A lila ködben tán semmi remény, De a dalban még vigaszt találunk! Az sosem lesz baj, ha süvít a szél, A baj, ha védtelenül állunk. És az se számít, ha messze a cél, Míg elvisz a lábunk. Talán szárnyalunk, talán elbukunk, Még nem tudjuk a holnap merre tart. De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk, nincs baj, Hisz örökre összetart A szeretet és a dal! A szerelem és a dal! Nem számít honnan, milyen tűz hozott el, Ha közben őrizzük a lángot! Így egyszer együtt könnyen megváltjuk majd Ezt a fásult világot! Talán szárnyalunk, talán elbukunk, Még nem tudjuk a holnap merre tart. De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk nincs baj, Hisz örökre összetart A szeretet és a dal! A szerelem és a dal! Indulva, érkezve, táncolva, könnyezve, Szívünk egy ritmusra ver. Álmodva, ébredve, zászlónkat lengetve, Miért érnénk be ennyivel? Talán szárnyalunk, talán elbukunk, Még nem tudjuk a holnap merre tart. De még itt vagyunk, s míg együtt álmodunk nincs baj, Hisz örökre összetart A szerelem és a dal! A szeretet és a dal!