National Anthem Hungary (Himnusz)

歌詞

Isten! áldd-meg a' Magyart Jó kedvvel, bõséggel; Nyújts feléje védõ kart; Ha küzd ellenséggel; Bal sors a' kit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbünhödte már e' nép A' múltat s jövendõt! Õseinket felhozád Kárpát szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendeguznak vére; 'S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád' hõs magzatjai Felvirágozának. Érttünk Kunság' mezejin Ért kalászt lengettél, Tokaj szõlõvesszejin Nektárt csepegtettél. Zászlónk' gyakran plántálád Vad Török' sánczára, 'S nyögte Mátyás' bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bûneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgõ fellegedben; Most rabló Mongol' nyilát Zúgattad felettünk, Majd Töröktõl rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán' vad' népének Vert hadunk' csonthalmain Gyõzedelmi ének! Hányszor támadt tenn fiad, Szép Hazám' kebledre; 'S lettél magzatod miatt Magzatod' hamvvedre! Bújt az Üldözött, s' felé Kard nyúl barlangjában; Szerte nézett, s' nem lelé Honját a' hazában; Bérczre hág és völgybe száll, Bú 's kétség mellette, Vérözön lábainál, 'S lángtenger felette. Vár állott, most kõhalom; Kedv 's öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek; 'S ah, szabadság nem virúl A' holtnak vérébõl, Kínzó rabság' könnye húll Árvánk' hõ szemébõl. Szánd-meg Isten! a' Magyart Kit vészek hányának, Nyujts feléje védõ kart Tengerén kínjának; Bal sors a' kit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbünhödte már e' nép A' múltat 's jövendõt!