A belvárosban áll egy épület, Rozzant múltját az Isten óvta meg, Össze ne dőljön, S hogy szebb nap is jöjjön. A környék sem túl jónak mondható, Megbűnhődte már a sok lakó Azt, ami volt és Azt, ami lesz még. De rég még több oldalról nagyobb volt a ház. Ma már máshol nyílik néhány lépcsőház. És lásd, a kisebb helyen sok jó ember él, Kik értik azt, hogy az ígéret Nem több a semminél. Minden lassan, furcsán működik. A sok koldus már úrnak öltözik, Dolgozni mégsem, Nincs kedvük éppen. A pincében egy festő festeget, A padlásról szőtt álmát festi meg, Nem látja senki, S így álmát megőrzi. De jaj, sok házbizalmi mindent ellopott. És így, a legtöbb lakás mind ütött-kopott. A ház dolgait rendbe tenni kéne már, Nem várni azt, hogy a házmester Majd rendet tesz talán. Század utca 21. Ez lett az életünk. Itt együtt sírunk és nevetünk. Század utca 21. Süt még a nap le ránk, Árnyéka egyre csak körbejár. Sok-sok helyiség egyre bűzölög, Régi tervek álma füstölög. Elhalt a szándék, Más lett a játék. A lift már régen, évek óta áll, Felső gombjáról a Kánaán Eltűnt már régen, Nem nyomjuk meg mégsem. Hát nézd! A lakógyűlés nem sok jót ígér, Hisz már a lakbér-adósság az égig ér. És így a döntés könnyen kiszámítható, Hogy a rossznál már a kevésbé rossz jónak mondható. Század utca 21. Ez lett az életünk. Itt együtt sírunk és nevetünk. Század utca 21. Süt még a nap le ránk, Árnyéka egyre csak körbejár. A jókedvünk is mára majdnem elfogyott, Az igazságból az "i" betű már régen elkopott. A ház dolgait rendbe tenni kéne már, Nem várni azt, hogy a házmester majd rendet tesz talán. Század utca 21. Ez lett az életünk. Itt együtt sírunk és nevetünk. Század utca 21. Süt még a nap le ránk, Árnyéka egyre csak körbejár.